AngelFlyAway Blogja

Büszke

 

Nem lépsz hozzám közel
Már gondolatban sem játszod el
Nem mosolyog úgy mint Te senki más
Miért kell néznem mégis valaki mást?

Visszalopnék én ha tudnék minden órát
De nincs erőm, hogy kiálljak még egy próbát
Néha rám tör még az összes szép emlék,
De Nélküled mind elhagyott ajándék

Egyszer hinnünk kéne
Azt, hogy nincs még vége
Látod, érted újra itt vagyok
Miért vagy mégis büszke
Látod, így megy tönkre
Minden, és mégsem indulok

Rohanok a hosszú éjen át
Figyelem a félhold halk szavát
Ő az, aki mindig Téged néz
És elmondja, hogy nélkülem még félsz

Egyszer hinnünk kéne
Azt, hogy nincs még vége
Látod, érted újra itt vagyok
Miért vagy mégis büszke
Látod, így megy tönkre
Minden, és mégsem indulok

Csak Téged hív minden apró részem,
De elveszít
Érzem széthullok már,
De Te összerakhatnál
Mondd, miért nem figyelsz rám?

 

 

Kicsimnek

 

Ki mért születik meg és mi célja a földön
Van kinek ez éden, de van kinek ez börtön,
Köszönöm nekem tőled válik édenné,
Sok ember csak úgy tesz mintha tényleg értené
Nem vagyok tökéletes, mint ahogy senki
De érted kész lennék bármit megtenni
Csak, hogy te élhess, az életemmel fizetnék
Meghalnék érted és a másvilágról figyelnék
Vigyáznék rád, hisz önzetlenül szeretlek
Néha nem így tűnik, ezért kérlek ne vess meg
Nevess kicsikém, hisz akkor vagy a legszebb
Egy ilyen lányért elmennék egy fényévnél is messzebb
A csillagok útján járunk mind a ketten
Neked a legféltettebb titkaim felfedtem
Hisz nem szégyellek semmit, előtted nem
Egyszerűen kicsi te vagy mindenem
Te vagy mindenem

 

Fordul a föld, és lenyugszik a nap
Az emlék megmarad, míg az idő elszalad
De te mellettem vagy, így nem aggódom
Mindig veled leszek, a te gondod az én gondom

Ha hiányoznék nézz fel bármely csillagképre,
Majd csukd be a szemed és gondolj egy emlékre
Egy szép nyári éjre, mi történt az elején
2003 június hetedikén
Kezdődött az minek nem lehet vége
Egy érzés, melyet semmi nem lökhet félre
Ráébresztettél, hogy ki barát és ki nem
Úgy történt minden, mint egy szerelmes filmben
Minden érzés mélyebbé vált lassan
Nagyon sok jót adtam és rengeteg jót kaptam
Felfogtam, hogy nem elég, ha szeretlek
Önzőségem helyett most már inkább tisztellek
Istennek köszönöm, hogy vagy nekem
Ha hozzám érsz begyógyul minden sebem
Megnyugszik a lelkem egyetlen szavadtól
Szeretlek kicsim, akkor is, ha haragszol

 

 

Várj még

 

Várj még, Kincsem,
Várj még, kérlek, ne menj el!
Csak jobb lehet ennél!
Kérlek, ne menj!

Ülök a buszomon, és Rád gondolok Kincsem
Kinézek az ablakon és ugyanezt érzem
Becsukom a szemem a Te képedet látom
Újra karjaimba zárom, már nagyon várom,
Hogy eljön majd a pillanat az ágyamba fekszel
Nézem, ahogy alszol és minden egyes perccel
Közelebb a biztonság tudom, hogy mit érzel
Majd elválaszt az élet és könnyes szemmel nézel
Korhű képeket a fájdalom elénk állított
Majd előtűnik barát kire rájössz, hogy csak áhított
És mi van Veled ilyenkor mondd szobád mélyén búsan
Mikor nem látod a jót, mert Te azt hiszed,csak rossz van
Én mondtam előre, hogy sok lesz majd a fájdalom
Hogy mindig hallgass figyelmesen, érezd súlyát szavakon
Csak nyitott szemmel látod, hogy jóra nem vezethet vakon
Most hallgatod a számot rájössz valóság nem álom!

 

Rohanó világ ez, hol nem érdekel senki
Meddig tart pillantásod valakire vetni
Nem az a kérdés, hogy miért állsz ott,
Hanem hogy miért nem bújsz hozzám, ha látod, hogy fázom
Rohanó világ ez, hol nem érdekel senki
Meddig tart pillantásod valakire vetni
Nem az a kérdés, hogy miért állsz ott,
Hanem hogy miért nem bújsz hozzám, ha látod, hogy fázom
Telnek, múlnak a napok és látod, hogy nincs vége
Talán az igaz Szerelem jött el
Ugyan miért ne szilánkokra tört a szíved
Annyi csalódástól, most már nem mersz kockáztatni
Hát mit vársz mástól, megértél már sok mindent
Hogy hűtlen anyád eldobott, temetted a testvéredet
Ez gyűlöletre tanított, mikor hamis barát hízelgő szava megvakított,
Akkor mereven ólomkatona a tested harcot vívott
A lelkeddel mi összeomlott szépen belevágták
A magyar valóság fellelhető összes hideg átkát
Aztán melléd bújik ő, kire talán nem is vágytál
És összeáll a kép: Ő az álom kire vágytál!

 

Végszóként csak elmondom, hogy mindent tisztán lássál
Nem lesz boldog ember, ki mindig a múltban vájkál,
Tudom kiölték az érzést, de Te mindig talpra álltál
Az élet edzett erős vagy, hát itt az idő szálljál
Mások szerint depresszió, hogy a dalomat magadnak írod
Szerintem csak létszükség, ha túlélni így bírod
De most tárd ki a szárnyadat, mert tönkretesz a börtönöd
Hogy nem törődött veled senki, nem kell magad gyötörnöd!

 

 

 

Ha volna két életem

 

Melletted minden reggel, vidáman ébredek fel,
S könnyűnek érzem mindenem, de néha egy hang a szívemben,
Új útra szólít engem, talán nem érted meg sohasem, hogy:

Nem tudom mit tegyek,
Nem tudom hogy legyen.
Miért is nem lehetek, egyszerre két helyen?
Óóó Istenem, miért nincs két életem?

Mennyivel könnyebb volna, hogyha két életem volna,
Egyet örökre odaadnék neked,
De a másik szabad lenne, mindennap szárnyra kelne
És mindenkit szeretne, akit lehet;

Ha volna két életem, tudnám amit ma nem,
Bár volna két életem, hinnék mindenkiben,
Óóó Istenem, miért nincs két életem?

Úgy fáj... úgy fáj...

Ha volna két életem, nem fájna semmisem,
Bár volna két életem, nevetnék mindenen.
Óúó Istenem, miért nincs két életem?

Úgy fáj...
Hogy nincs két életem..